Megemlékezésünkben dr. Brezsnyánszky László idézi fel dr. Orosz Gábor szakmai életútját.
Elhunyt Dr. Orosz Gábor János (Cegléd, 1939 - Budapest, 2023)
Nyolcvannégy éves korában elhunyt Dr. Orosz Gábor János nyugalmazott docens, C.Sc (kandidátus), intézetünk egykori munkatársa, egy periódusban a Neveléstudományi Tanszék vezetője.
Tanítói pályára készült, de tanulmányai és munkássága során több szál kötötte az egyetemünkhöz. Az akkori KLTE BTK-n 1964-ben kiváló eredménnyel szerzett történelem- pedagógia – népművelés szakon oklevelet. Jausz Béla professzor közvetlen tanítványai közé tartozott. Az aspiráns ösztöndíjas időszakában (1973-1976) Kelemen László professzor volt a témavezetője. A következő őt évben az egyetem pszichológiai tanszékén adjunktusként dolgozott.
1965-ben kötött házasságot Deák Judittal, két gyermekük született: Zsófia és Gábor. Mindketten értelmiségi pályát választottak.
Mindezt megelőzően Egerben tanítói oklevelet szerzett 1959-ben, Gyöngyöspatán kezdte pedagógusi pályáját. Az egyetemi tanulmányait követően a felsőfokú tanári tevékenysége Nyíregyházán, a tanítóképző intézetben indult el. Innen került át az intézmények összevonása révén a tanárképző főiskolára, a neveléstudományi tanszékre, aminek később (1981-1991) főiskolai tanárként a vezetője lett. A néhány éves debreceni kitérő után, visszakerült a nyíregyházi főiskolára, 1986-1989 között főigazgató-helyettesi megbízást töltött be. Kapcsolata az egyetemmel akkor is töretlen maradt, amikor a főiskolán dolgozott.
A kilencvenes évektől ismét a KLTE Neveléstudományi Tanszékére pályázott, docensi minőségben, itt tanított a nyugdíjazásáig. 1992-1995 között tanszékvezető volt.
Tanárjelölteknek, pedagógia és pszichológia szakos hallgatóknak hirdetett didaktikai, illetve az oktatási folyamat logikai szerkezetét elemző kollégiumokat. Szívesen tartott nevelés- és iskolatörténeti kurzusokat doktori hallgatóknak.
Tudományos és szakmai közéleti tevékenységének a középpontjában a tanárképzés állt. Ennek nyomán születtek fontos közleményei és választották be országos szakmai bizottságokba (TMB Pedagógiai Szakbizottsága, 1984, MTA Pedagógiai Bizottsága, 1990).
A kilencvenes évek második felétől a neveléstörténeti kutatások váltak számára dominánssá. Részt vett egy OTKA pályázatban, amely a pedagógiai katedra keletkezésének és korszakainak feltárását tűzte ki célul. Önálló kutatásként Prohászka Lajos budapesti pedagógia professzor hosszú időn át mellőzött munkásságának értelmezésére vállalkozott. Frissítette és magyarázatokkal látta el Prohászka neveléstörténeti jegyzeteit. 2015-ben a Hamvas Kiadónál adta közre forrásfeltáró munkájának az eredményeit a Prohászka Lajos: Történet és kultúra (tanulmányok, esszék, recenziók) c. kötetben, 693 oldalon. A könyvet Orosz Gábor szerkesztette és írt hozzá tanulmány értékű, terjedelmes utószót.
Nem tartozott Orosz Gábor a sokat és sokfélét publikáló felsőoktatók közé. Annál inkább azok közé, akik sok időt igénybe vevő, alapos utánjárást igénylő kutatásokat végeznek. Elkötelezettje volt a tradicionális tényfeltáró történeti kutatómunkának. Hosszan és türelemmel viselt betegsége mellett kitartóan követte a céljait. Érzékeny és kritikus hangvételét nem mindenki kedvelte, de aki figyelt rá, sokat tanulhatott tőle.
(2023. november 1. A feljegyzést készítette: Brezsnyánszky László)
Dr. Orosz Gábor temetése november 14-én reggel 10 órakor lesz a Budafoki Temetőben.