A Magyarországra vonatkozó nemzetközi és hazai tanulói teljesítménymérések egyik, hosszú ideje változatlan megállapítása, hogy nálunk kiemelkedően nagy különbségek mutatkoznak az iskolák között a tanulói kompozíciójuk tekintetében. Az általános iskolák felső decilisébe olyan intézmények tartoznak, amelyekben a diplomás szülők aránya meghaladja a 60%-ot, miközben az iskolák alsó kvintilisébe döntően alapfokú végzettségű szülők gyermekei járnak. A középfokon a felső decilisben a diplomás szülők aránya felkúszik 70-75%-ra. A szülői iskolázottság döntő hatással bír a szülők otthoni gyermeknevelési tevékenységének tartalmára, minőségére, a szülői aspirációkra, s sokszálú közvetítő mechanizmus révén végül is a tanulók iskolai teljesítményére, így erőteljes a teljesítménykülönbségek társadalmi meghatározottsága is. Az iskolák tanulótársadalmának összetétele részben regionális és településszerkezeti okokkal magyarázható, másrészt a szülőknek azzal a meggyőződésből eredő döntéseivel, mely szerint az iskolakompozíció visszahat a tanulói teljesítményre. A tanulói kompozíció egyenlőtlenségeinek megváltoztatása, természetesen, nem várható az iskoláktól, azonban a következményeire koncentrálva megállapítható, hogy az iskolarendszer nem elhanyagolható méretű szegmenseiben alacsony státusú, iskolázatlan, az iskolával, pedagógusokkal szemben bizalmatlan, a tanulásba való befektetést értelmetlennek vélő és a hatékony gyermeknevelés gyakorlataiban járatlan szülőtársadalom összpontosul. Azok a pedagógusok, akik ezekben az iskolákban eredményt érnek el, munkájuk során első lépésben a hatékony oktatáshoz szükséges együttműködést teremtik meg a szereppartnerekkel, elsősorban az iskola közvetlen környezetét jelentő szülőtársadalommal. A közoktatás fejlesztését célzó kutatások, tekintettel a magyarországi szülőtársadalom diverzitására, a gyermeknevelési kompetenciák és a pedagógus-szülő kooperáció eltérő szintjére, nem kerülhetik meg azt a problémát, hogy a pedagógus legfontosabb szövetségese a szülő, s az otthoni motiválás, célképzés, támogatás és a szabadidős tevékenységek fejlesztő potenciáljának kiaknázása a tanulmányi eredményesség alapvető feltétele.
Korábbi kutatásaink tapasztalatai azt mutatták, hogy a szülő-pedagógus kapcsolattartás intenzitása elmarad a várakozástól, s a gyakoriságát nagyon erősen befolyásolja a szülők iskolázottsága. Ugyanakkor a szülők fele segítséget igényelne a gyermeke otthoni tanulásához és fejlesztéséhez, s a gyermek értékes szabadidős foglalkoztatásához. A pandémiás időszak felhívta a figyelmet a szülői szereppel kapcsolatos tudatosság és a szülői képességek fejlesztésének fontosságára.
A kutatócsoport célja az pedagógusok szülői elköteleződést erősítő tevékenységének szakmai fejlesztése. A kutatócsoport feltárja az eredményes iskolai gyakorlatok működési mechanizmusait, s olyan eljárásokat alakít ki, amelyek a pedagógusképzésbe és továbbképzésbe integrálva a pedagógus-szülő kooperáció fejlesztését és a szülői gyermeknevelési kompetenciák erősítésérét eredményezik.